kis
kis melléknév -ebb [kisebb] (alapfokban csak jelzőként; állítmányként helyette kicsi, kicsiny melléknév haszn, ragozni is rendsz. csak ezt szoktuk; de Vö.: kissé).
1. Csekély térbeli kiterjedésű. ® Kicsi kis; ® kicsike kis; kis asztal, erdő, falu; kis ház ¬; kis hely, kert; kis nyolcadrét ¬; kis ország. (szójárás) Sok jó ember elfér kis helyen. A kis szobába toppanék … Röpült felém anyám. (Petőfi Sándor) || a. Olyan <üreg, kül. vminek a befogadására, tartására való tárgy>, amelynek csekély a belső mérete, űrtartalma, befogadó képessége. Kis gödör, pohár, zacskó, zseb. Csak egy kis csésze tejet ivott reggelire. Kis lábaskában hazahozta | kegyelmeséktől vacsoráját. (József Attila) || b. Olyan, ami nem éri el a megkívánt, szükséges, kellő nagyságot. A kis cipő feltörte a lábát. Ez nekik igen kis lakás. || c. Csekély magasságú; alacsony. Kis kövér asszonyka; kis kárókatona ¬; kis kiemelkedés; kis termet; kis ülés: <hintóban, kocsiban> a kényelmesebben párnázott hátsó üléssel szemben levő, alacsonyabb és keskenyebb, rendsz. felhajtható ü.; töpörödött kis vénember; egy fejjel kisebb. Te kis kunyhó a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? (Petőfi Sándor) Pista … örökre az a kis kövér maradt, aki pici korában volt. (Móricz Zsigmond) || d. Nem nagyon mély, sekély <víz>; csekély magasságú <hó>. Csak kis hó esett. Jó ideig kis víz volt a folyóban, s most, hogy valamennyire mégis megdagadt, azonnal kezdődik a hajók járása-kelése. (Tömörkény István) || e. Csekély hosszúságú v. terjedelmű; rövid. Kis távolság; vminek a kis tükre ¬; egy kis darab cérna; Arany kisebb költeményei; kisebbre ® von. Tarka lepke, kis mese, | Szállj be Laci fejibe. (Petőfi Sándor) Ki kell bírnom ezt a kis darabot, | a kis utat a kongó Gödörig. (Szabó Lőrinc) || f. (zene) Olyan <hangköz>, amely a két hasonló nevű és egyaránt használatos hangköz közül a másiknál fél hanggal szűkebb terjedelmű. Kis szekund ¬; kis harmad ¬; kis terc ¬; kis szext, szeptim.
2. (közép és felső fok nem haszn.) Kisbetűvel írt v. nyomtatott. A kis a; a kis k. kis b-vel írta a levélben a „barátom” szót. || a. (zene) Az egyvonalasnál egy oktávval mélyebb. Kis c, d, e, f; kis oktáva.
3. Nem felnőtt korú; fiatal. Kis koma ¬; kis korában; kis legátus ¬; kis legény ¬; kis oroszlán, tigris; kis öreg ¬; kisebbik ® ura. A két testvér közül ő volt a kisebb. Három kis rókakölyök ugrott ki … a lyukból. (Mikszáth Kálmán) Az én apám, ha nem akarná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok. (Ady Endre) || a. (ritka) Gyermekhez illő; gyermeki. ® Eljátszotta kis játékait. Eljátszottad már kis játékidat, Kedves fiú. (Vörösmarty Mihály) || b. (középfok és felső fok nem haszn.) (gyermeknyelv) Játékul, játékként használt, ennélfogva a megfelelő valóságos eszközök méreteit rendsz. el nem érő <tárgy, eszköz>. Kis bútor, puska, vonat.
4. (Az egy kis kapcsolatban hangsúlytalan; ilyenkor középfok és felső fok nem haszn.) Csekély mennyiségű; kevés. Kis fizetés, jövedelem, költség; (egy) kis híja ¬, hogy …; egy kis kenyér; egy kis pénz; (népies) kis pénzért: olcsón, nem drágán; kis pénzű: olyan <személy v. közösség>, akinek, amelynek viszonylag kis jövedelme van, kevés v. igen szerény az anyagi ellátottsága, s ezért csak szerényen költekezhet. A cipő nem akar felmenni. Nosza hamar egy kis rizsport kell beleönteni. (Mikszáth Kálmán) Ami hoznivaló van, … kis pénzen hozza. (Tömörkény István) Hideg fazékban készül az ebéd: … | kis káposztalevél és hulladék. (József Attila) || a. <Elvont fogalmat jelentő szó előtt:> egy kis v. valami kis: egy kevés, valami kevés, valamelyes, némi. Csak egy kis jóindulat kell hozzá. Volt egy kis gúny is a megjegyzésében. Alig talált valami kis enyhülést. Legyen egy kis eszünk végre, Másszunk a király képére. (Petőfi Sándor) A mosolyába belevegyült egy kis méla szomorúság. (Mikszáth Kálmán) Egyszer volt itt egy kis remény, De véres és tüzes remény. (Ady Endre) || b. (rendsz. határozatlan. névelővel, hangsúlytalanul; középfok és felső fok nem haszn.) <Kérésben: udvarias szerénykedés kifejezésére.> Szabad egy kis tüzet kérnem? Nem volna még egy kis hely? Csak egy kis türelmet kérek!
5. Kevés egyedből álló, kevés tagot számláló; kisszámú. Kis csoport, egyesület; kis nemzet, nép; kis közönség. || a. Kevés egységből álló. (játék) Kis banda: <ferbliben> összesen negyvenen aluli pontszámot adó b., négy egyszínű kártya; kis egyszeregy: az egyjegyű egész számok szorzata, ill. ezek táblázata; kis girigáré ¬; kis szám. || b. Kevés emberre, dologra kiterjedő; szűkkörű. Kisebb felkelések, tüntetések. Csak kis választék állt a vevők rendelkezésére. Alig keltett valami kis visszhangot a közönség körében.
6. Viszonylag rövid, rövidnek tetsző <idő>. Egy kis idő múlva. Még ezelőtt két kis évvel rá se néztem a lányra. (népköltés) Egy kis félóra múlva a papa is megérkezett. (Tolnai Lajos)
7. Nem nagy erővel megnyilvánuló, gyenge <természeti v. lelki jelenség, folyamat>. Kis eső, szél; kis ijedség, izgalom, meglepetés. Egy kis mennydörgés szívem dobogása. (Petőfi Sándor) A … kalászok szelíden ringatóztak, ha egy-egy kis széláram felizgatta őket. (Mikszáth Kálmán) || a. A szokottnál gyengébben nyilvánuló <cselekvés, emberi megnyilatkozás, magatartás>. Kis bosszantás, csodálkozás, kiáltás, mozgolódás.
8. Kevésbé jelentős, nem különösebben fontos, nem lényeges. Kis hiba, kérdések, mulasztás; kis szükség ¬; (szójárás) kisebb ® gondja is nagyobb annál, hogy … || a. Nem kis: feltűnő, jelentős, nagy. Ez nem kis dolog: jelentős, fontos dolog; nem kisebb ember, mint … : olyan jelentős személy, mint … Ez bizony nem kis nehézséget jelent. [A krapeciek] … nem kis kíváncsisággal szemlélik a kutyák ingerült ugatásának okozóját. (Mikszáth Kálmán)
9. (átvitt értelemben) Társadalmilag jelentéktelen <személy>. Kis pont ¬. Kis ember ő ahhoz. Kis ember ő arra, hogy én varrjak neki mentét. (Mikszáth Kálmán) || a. (1945 előtt) Kis egzisztencia: önálló vállalkozásból élő, csekély, szerény jövedelmű személy. A tőkés társadalomban a kis egzisztenciákat állandó létbizonytalanság fenyegeti. || b. <A kivételes alkalmakkor viselthez képest> kevésbé ünnepélyes alkalomra való, nem nagyon díszes <ruha>. Kis atilla ¬; kis kosztüm; kis társasági ¬.
10. (középfok és felső fok nem haszn.) (átvitt értelemben) <Kedveskedés kifejezésére:> szeretett, kedves, aranyos. Édes kis angyalom; drága kis feleségem; kis csacsi; te kis lókötő; te kis malac; kis zsivány. Kis lába nyomának a fű is örül. (Kisfaludy Károly) Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. (Petőfi Sándor) Kezei, fehér, kis virágok, Borzas, barna fejemre hulltak. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kis hamis: olyan személy, aki ügyes ravaszkodással intézi dolgait, kül. szerelmi ügyeit.
11. (középfok és felső fok nem haszn.) (átvitt értelemben, gúnyos) <Jelzős kapcsolatokban hangsúlytalanul: az előtte álló jelző gúnyos értelmét, eredeti értelmével ellenkező jelentését fokozza.> A kis ártatlan ¬!; ® csinos v. szép kis históra; jó kis kifogás: nagyon gyenge k.; ® szép kis. Pompás kis útazás, valóban! (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Egyéb jelzős kapcsolatokban, hangsúlytalanul, kedveskedő árnyalattal.> Szép kis összeg volt az! Jó kis ebédet főzött a felesége. Harangszós nyári délutánokon … jó kis kávékat csinálok magamnak. (Kaffka Margit)
Szóösszetétel(ek): kisadó; kisbárány; kisborjú; kiscica; kisétkűség; kisfogyasztó; kishibás; kisigényűség; kiskakas; kiskassza; kisköröm; kisliba; kismacska; kismama; kismozi; kisopera; kisoperett; kisszakasz; kistányér; kistermelés; kistőke; kistrafik; kistulajdonos; kisvánkos; kisvonat; kiszsebes.
