kisebbség
kisebbség [kissepség] főnév -et, -e [ë, e]
1. (ritka) Vkinek, vminek másnál kisebb volta. Kisebbségéből még nem következik értéktelenebb volta. || a. (ritka) Az az állapot, amelyben vki úgy érzi, hogy másoknál alacsonyabb rendű, értéktelenebb. Erősen érezte kisebbségét.
2. Az embereknek olyan csoportja, amely számban kisebb egy másiknál. Elenyésző, kiváltságos kisebbség; ® törpe kisebbség. A feudálkapitalizmus idején hazánkban a többség nyomorban volt, a kisebbség viszont fényűzően élt. || a. (politika, 1945 előtt) <Vmely államban> az annak nemzeti jellegét meghatározó néptől nyelvében, történelmében különböző népcsoport; nemzetiség. Nemzeti kisebbség; a kisebbségek kérdése.
3. <Ellentétes vélemények, csoportok (elvi) összeütközése, harca esetén, vitában, szavazásban> az a csoport, amelyhez kevesebben tartoznak, ill. amely kevesebb szavazatot kapott. A demokratikus centralizmus elve szerint a kisebbség köteles alávetni magát a többség határozatának. || a. Az ilyen csoport, személy, ill. ezeknek emiatt előállott (hátrányos) helyzete, állapota; vmely csoportra, pártra, személyre, véleményre, javaslatra eső szavazatok kisebb része. Kisebbségben van, marad. Az ellenfél kisebbségbe került javaslatával.
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Az az állapot, amelyben vki erkölcsi v. anyagi szempontból sérelmet, hátrányt szenved. Irjak? ne irjak? … | Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás. (Arany János)
