kísérleti
kísérleti [í-e v. i-e] melléknév -leg [e]
1. (tudományos) Kísérletre vonatk., azzal történő, összefüggő v. azzal kapcs. Kísérleti föltétel, megállapítás; kísérleti módszer. Kísérleti úton érte el a kívánt eredményt.
2. Tudományos kísérlet céljára való, arra haszn. Kísérleti alany ¬; kísérleti állomás v. telep, eszközök, gazdaság, intézet, intézmény; kísérleti léggömb ¬; kísérleti nyúl ¬. || a. (átvitt értelemben) Nézzünk szét, … az élet kísérleti laboratóriumában, a művészetben … (Karinthy Frigyes) || b. (tudományos) A kísérlet módszereivel, eszközeivel dolgozó, a jelenségeket, folyamatokat kísérleti úton magyarázó, esetleg létrehozó. Kísérleti állattan, növénytan, fizika, geológia, lélektan; kísérleti tudomány.
