kísért
kísért [í v. i] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e]
1. tárgyas (választékos) Bűnre csábít. Nem … Ne beszéljen így … Ne kísértsen engem! (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan (elavulóban) <Babonás elképzelés szerint vki holta után> látható alakban kísértetként megjelenik vhol. Kísérteni jár vissza v. haza. Halványan a holtak kísértenek éjjel. (Arany János) Hátha az égből … az öreg tisztelendő … kísérteni jön. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas (átvitt értelemben, költői) Kísért vkit: <vmely képzelet alkotta rém, szörny> valóságos látványként mutatkozik, s borzadályt, félelmet kelt vkiben. Velőt fagyasztó látvány, mit kisértsz? (Madách Imre)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely múltban gyökerező eszme v. társadalmi jelenség> újra meg újra érezteti káros v. pusztító hatását, újra meg újra érvényesül. Kísért vkinek, vminek a szelleme; kísért a múlt: vmely meghaladott álláspont próbál érvényesülni. Kulturális életünkben még kísértenek a nacionalizmus maradványai. A legérdekesebb e jelenetekben az, hogyan egyesíti a korlátlan egyéni felelősséget Aeschylus az ősi átok képzetével, mely a Tantalus családjában kísért. (Péterfy Jenő) || a. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Nyomasztó emlékkép> gyakran megjelenve gyötör vkit. A hűtlen asszony képe a szerencsétlen szobrászt folyton kísértette. (Kuncz Aladár) || b. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) tárgyatlan Kísért vmi: vminek az emléke újra meg újra megjelenik. Ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Vmit próbál, (meg)kísérel, vmivel próbálkozik. S ha a török váltságdíjt nem fogad, Lesz még idő harcot kisértenünk. (Vörösmarty Mihály) Csupa kőfal, ameddig eléri, Bontani kardjával hiába kisérti. (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Próbára tesz. Hogy erőmet kísértsem, beléfogtam, és két felvonást le is fordítottam [a „Windsori víg nők”-ből]. (Arany János)
5. tárgyas (vallásügy) Istent kísért: <a vallásos ember hite szerint> vakmerő magatartásával v. meggondolatlan szavaival próbára teszi Isten mindenhatóságát, türelmét. Verje meg őt az Isten, amikor ébren van és amikor alszik! – Ne kísértsd az istent, leány! (Mikszáth Kálmán) || a. (rendsz. tiltó mondatban) Ne kísértsd az Istent!: <többnyire elhomályosult jelentéstartalommal:> ne rohanj vakmerően és meggondolatlanul a vesztedbe! Ijedten kaptam meg a kezét s elrántottam a szédítő sziklapárkányról. – Ne kísértsen Istent! Legyen eszén. (Jókai Mór)
Igekötős igék: megkísért.
kísértett; kísértget.
