kiskirály
kiskirály főnév
1. (történettudomány) <A feudalizmus korában> gazdag földesúr, aki hatalmas birtokán korlátlanul önkényeskedett, szinte királyi hatalmat gyakorolt; oligarcha. Csák Máté a Felvidék kiskirálya volt. Szóláshasonlat(ok): úgy él, mint egy kiskirály: semmiben sem szenved hiányt, mindene megvan. [Anyám tyúkja.] Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. (Petőfi Sándor) [A Vág völgyének] várait minden időben hatalmas dynasták [= nagyurak] lakták, birtokaikra nézve kiskirályok a felföldön. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vhol, vmely területen szinte korlátlan hatalmú úr. A régi főispánok a megyék kiskirályai voltak. Akkor ami elmult, feledségbe mégyen, Kis király leszesz te az egész vidéken. (Arany János) A paraszt falusi kiskirály … annyira magasan, annyira anyagi fölényben élt …, hogy már legfeljebb instanciázni lehetett előtte. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, 1945 után) Hatalmával visszaélő, basáskodó hivatalnok, tisztviselő, gazdasági v. társadalmi szervezeti vezető. Megszüntették a vidéki kiskirályok hatalmaskodását.
kiskirályi; kiskirálykodik; kiskirályság.
