kiskorú
kiskorú melléknév és főnév
I. melléknév
1. (jogtudomány) Olyan jogilag nem teljesen cselekvőképes <személy>, aki a törvényben megszabott korhatárt – a Magyar Népköztársaságban tizennyolcadik életévét – még nem töltötte be, v. férjhez menetellel nem vált nagykorúvá, v. aki tizennyolc éves elmúlt ugyan, de kiskorúságát meghosszabbították; fiatalkorú. Kiskorú árvák, örökösök. || a. Szellemileg kiskorú: értelmi tekintetben fejletlen, szellemi téren teljesen önállótlan.
2. (átvitt értelemben, ritka, 1945 előtt) <Gyarmatosítók, elnyomók szóhasználatában> olyan <nép>, amely a hamis imperialista propaganda szerint nem alkalmas arra, hogy a saját sorsát maga intézze. [A népet] kiskorúnak nyilvánítottuk. (Eötvös József) Az az igazság rettentő, halálos, Ha nép közé megy a mai világban. Majd jő idő, oh bár itt lenne már, Midőn utcákon fogják azt beszélni, De akkor a nép sem lesz kiskorú. (Madách Imre)
II. főnév -t, -ak v. -k, -ja Kiskorú (I. 1) személy. A kiskorúak gyámja; a kiskorú tapasztalatlanságának kihasználása.
