kislány
kislány főnév kisleány, (tájszó) kislyány
1. 10–12 évesnél fiatalabb leány. A kertben játszó kislányok. Veri a kislányt, mert nem jól tanul … Hiszen annál inkább rosszul tanul a szegény pára. (Nagy Lajos) || a. (birtokos személyraggal) Vkinek újszülött leánygyermeke. Kislánya született.
2. (birtokos személyraggal) Vkinek a leánya. Már egyetemista a kislányom. Férjhez ment a kislányunk. Mikor a kislányom kicsi volt, megtanították rá, hogy hol lakik, ha eltéved …, meg tudja mondani. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) <Leány v. asszony megszólításaként szülő v. olyan idősebb személy részéről, aki gyermekkora óta ismeri.> Aztán kislányom, légy gondos feleség, jó háziasszony.
3. Serdülő korban levő v. felnőtt lány <főleg az iránta érdeklődő v. belé szerelmes férfi szempontjából, versben, kül. népdalban olykor megszólításként is.> Szerelem tüze ég fiatal szivében … Bámuló szemei oda tapadtanak … A szőke kis lyánynak karcsu termetére. (Petőfi Sándor) Édes kislányom, nyisd ki a szemed, Tágas egyetlen kékjét a világnak. (Ady Endre)
4. (népies) <Idősebb férfitól haszn. megszólításként nála korban jóval fiatalabb, nem rokon leányhoz.> Otthon van az édesapja, kislányom?
kislányos; kislányság.
