kitagad
kitagad tárgyas ige
1. <Végrendeletben> a törvényes öröklési rendből hallgatólagosan v. kifejezetten kizár vkit. Kitagadta fiát (az örökségből). Judit leányomat mindenből merően és egyenesen kizárom és kitagadom. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Egyén v. főleg közösség> vkit nem tekint többé hozzátartozójának; a közösségi kapcsolatot megszakítja vele. A rokonság kitagadta, mert lopott. Elmehetsz hát, édes fiam, | Gyula Márton! | Kitagadlak, nem vagy fiam, Sem egyszer sem másszor. (népköltés) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kitagad vmit: elutasít vmit, nem él vmivel. Tagadjuk ki nyelvünkből a magyartalan összetételeket!
kitagadható; kitagadó; kitagadott; kitagadtat.
