kitartó
kitartó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely vmely kívül levő helyre tart, kitart (1) vkit, vmit. A kezét kitartó férfi. || a. (rosszalló) Olyan <személy>, aki nemi kapcsolat ellenében eltart vkit, anyagilag gondoskodik róla. Szeretőjét kitartó bankigazgató; stricijét kitartó prostituált. || b. Olyan <személy>, aki vmely hangot sokáig szólaltat. A magas cét kitartó énekesnő.
2. Olyan <személy>, aki vmely cselekvést hosszabb ideig lankadatlan buzgalommal végez, ill. hosszabb ideig megmarad vmely magatartásában. Kitartó futó, ivó, munkás, udvarló; a tanulásban kitartó diák; a gyaloglásban kitartó turista. A legnemesebb jellemeknek vannak a legkitartóbb ellenségeik. (Jósika Miklós) A cigánybanda húzta, … fáradtan … a kitartó korhelyeknek. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre jellemző. Kitartó munka, kutatás, lelkesedés; kitartóan dolgozik, edzi magát, gyakorol, tanul. Kitartóan törekszik az érvényesülésre. Mariska … oly kitartón menekült … a házasságtól, hogy örökös leánynak tekintették. (Gárdonyi Géza) [Julis] nem tudott egyebet, mint áhítatosan, kitartóan, szent odaadással nézni. (Krúdy Gyula) || b. <Háziállat> vmely, az emberre nézve hasznos mozgást hosszabb ideig, nem csökkenő erőfeszítéssel végez. A futásban kitartó ló; az igavonásban kitartó ökör.
3. Olyan <személy>, aki hűségesen ragaszkodik vkihez, vmihez. A beteg felesége mellett kitartó férj; a meggyőződése mellett kitartó államférfi.
4. Olyan <tárgy, dolog>, amely bizonyos időpontig elegendő. A tavaszig kitartó krumpli. || a. Hosszú ideig tartó; makacsul, csökönyösen ható, működő <jelenség>. Kitartó őszi eső. Vmi kitartó morajlás hallatszott. Más zaj volt, mint az elébbeni. Nem az a kitartó zengés, mely egyetlen „éljen” szónak szájról szájra kelő ismétléséből támad. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja (rosszalló) Olyan személy, aki nemi kapcsolat ellenében vkit eltart. Kis zuglapomban számon tartom a színésznők kedveseit, kitartóit. (Krúdy Gyula)
