kitűnik
kitűnik tárgyatlan ige
1. (régies) Kimagaslik, feltűnik, messzire ellátszik. A hős győzve kitünt ragyogó nagy kardja vasával. (Vörösmarty Mihály) Karlovic … kettős tornyú … temploma messzire kitűnik. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Több hasonló jellegű személy, dolog között> kiválóságával, vmely jobb tulajdonságával magára vonja a figyelmet. Kitűnik osztálytársai közül. Nagy kézügyességével tűnik ki. Szeretnék átölelni ma egy embert, … Kit nemessé emelt … Sok ritka szenvedés, de nem kevély Kitűnni a törpék sekély sorából. (Tóth Árpád) Nem voltak virtusai, soha nem vetélkedett, s nem akart semmiben kitűnni. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) Nyilvánvalóvá, érthetővé, világossá válik. Beszámolójából kitűnik, hogy sok eredményt értek el. A jelentésből kitűnt, hogy a tervet túlteljesítették.
kitűnés; kitűnt.
