kivált [3]
kivált [3] határozószó, felső fok: legkivált
Főként, különösen (2), főképp. A serdülő fiúk szeretik a regényeket, kivált a kalandosakat. Drága komámasszony, … Irjon mindenről hosszan, de kivált ha kegyedről Ir röviden, haragunni fogok majd hosszu haraggal. (Petőfi Sándor) Kettőzni kell az őrt, | Kivált Mátyás előtt! (Arany János) Az antialkoholizmus – talán legkivált a klimatikus viszonyok következéseképpen – Angliában hódít a leglassabban. (Ambrus Zoltán) Az ember el van valahogy, legkivált a keddi és csütörtöki délutánokon. (Tömörkény István)
