kívánat
kívánat [í v. i] főnév -ot, -a
1. (régies) Kívánság, óhaj. Egy kívánata még vala: az, hogy fiának karjai közt végezze életét. (Eötvös József) Az országgyűlés összehívatik, s kifejti az ország jogos kívánatait. (Deák Ferenc) Hányszor fojtogatott kivánat, | Mindig egyforma áhitattal Sírván esthajnali imámat. (Ady Endre)
2. (sajtónyelvi) Kívánatra: kérésre, hívásra. Kívánatra házhoz megy; kívánatra árjegyzéket küld. A főbejáratot a kormány közegei őrzik, s egy frank díj mellett, kívánatra, ugyanazok vezetik a látogatót körül a régi Róma épületmaradványai között. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): közkívánat; szerencsekívánat.
