kívánatos
kívánatos [í v. i] melléknév -an, -abb (kissé választékos)
1. Olyan <dolog>, amit kíván, amire vágyik az ember. Kívánatos gyümölcsök; neki az a legkívánatosabb, hogy … Te … bizonnyal ismered Már a szerelmet … Fejtsd meg nekem, … Mi az, mi benne oly kivánatos? (Vörösmarty Mihály) Az öreg Ézsaiás helyzete nem lehetne olyan, minőt kívánatosnak szoktunk nevezni. (Eötvös József) Éhöket a nagy tál kívánatos izzel, Szomjukat a korsó csillapítja vizzel. (Arany János) || a. Olyan <nő, ill. női testrész>, amely érzéki vágyat kelt. Ejnye be kívánatos a szája ennek a Konstanciának … akár a szamóca. (Mikszáth Kálmán) Bennem csak a menekülés ösztöne … dolgozott, amely egészen messze tolta tőlem ezt szép és kívánatos asszonyt. (Kuncz Aladár)
2. Olyan, ami jónak, helyesnek, szükségesnek látszik; ajánlatos. Kívánatos lenne, hogy megtekintsék. Kívánatos lenne, ha közölnék velük. Nem kívánatos, hogy ott működjék. Mi nálatok egy becsületes írónak a napszáma? … mennyi azé, ki maga kezére dolgozik …? Mindezt tudni falun nagyon kívánatos dolog. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): nemkívánatos.
kívánatosság.
