kíváncsi
kíváncsi [í-i v. i-i] melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -n, -bb
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely erősen érdeklődik vki, vmi iránt; nagyon szeretne vmit megtudni, vkit, vmit meglátni, megismerni. Kíváncsi vkire, vmire. Kíváncsi tömeg gyűlt össze. Kíváncsi vagyok, sikerül-e neki. Jól van! te se légy most kíváncsi nevemre … (Arany János) Hátrább szorítják … a szájtátó, kíváncsi tömeget. (Mikszáth Kálmán) Azt hittem, hogy az uramra is kíváncsi lesz … (Krúdy Gyula)
2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, hozzá tartozó, vele kapcs. Kíváncsi szemmel néz; kíváncsi tekintet, természet; kíváncsian néz, vár vkit, vmit. Kíváncsian fordul a hang irányába. Döbrögi … a hintóra felugrik, És kíváncsi szemét düllyesztve mereszti utánnok, | Hogy fogják már el Matyit. (Fazekas Mihály) Mikor az asszony elment előttük, … a diák mint ifjú ember kíváncsian nézte meg. (Móricz Zsigmond)
3. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki rá nem tartozó, kül. másokkal kapcs. bizalmas dolgok iránt illetéktelenül érdeklődik. Úgy fülel, mint egy kíváncsi vénasszony. Nem akarja, hogy a kíváncsi szomszédok megtudják. Ne légy már olyan kíváncsi!
II. főnév -t, -ak, -ja Kíváncsi személy. Nézd azt a kis kíváncsit!
