kiver
kiver tárgyas ige
1. <Vmibe rögzített, belenőtt dolgot> egyszeri v. többszöri erős ütéssel kimozdít a helyéből. Kiveri az ajtó üvegjét; kiveri vkinek a fogát; kiveri vkinek a szemét: <személy, tárgy> véletlenül úgy a szemébe kap v. csapódik vkinek, hogy nagyon megsérti, gyak. megvakítja. Olyan bozót következett, ahol két kézzel kellett … Elhárítani az ágakat, hogy ki ne verjék a szemét. (Jókai Mór) Egy üvegtábla ki volt verve az ebédlő ablakán. (Mikszáth Kálmán) || a. Kiver vmit vmiből: vmely tárgyat véletlenül meglökve kiüt vhonnan. Kiveri a tálat vkinek a kezéből.
2. Vmit veréssel v. ütögetéssel eltávolít vmiből. Kiveri a hamut a pipájából. Kiveri a magot a kalászból. Kiveri a port a szőnyegből. Az előcsarnokban kiveri a bagót a pipájából a tenyerébe. (Jókai Mór) || a. Kiver vmit: verve, ütögetve, eltávolít belőle vmit. Kiveri a pipáját. Jól kiverte a függönyt. A gyeplőszáron kiveri a pipát s újra tömi. (Tömörkény István) || b. Kiporol. Kiveri a pokrócot, a téli kabátot; (bizalmas) kiveri a fenekét vkinek: <tréfás fenyegetésben:> nagyon elver vkit. || c. (átvitt értelemben, túlzó) Kiveri vkiből a lelket: nagyon erősen megver vkit. || d. Kiver vkiből vmit: a) testi fenyítékkel, szigorral, megfélemlítéssel lassanként leszoktat vkit vmiről. Majd kiverem belőled ezt a makacsságot. Kiverték belőle az öntudatot. Kétségtelenné lett, hogy jobbágyainkból nem vertük ki még a becsületet. (Vas Gereben); b) Veréssel vallomást csikar ki belőle. Semmit sem tudtak kiverni az elfogott zsiványból. || e. (átvitt értelemben, bizalmas, durva) Kiver vmit: <hímnemű személy> nemi szervével önkielégítést végez.
3. (átvitt értelemben) Kiver vmit, vkit vkiből v. vki eszéből, fejéből, szívéből: a) <személy> dorgálással, neveléssel leszoktat vkit vmiről, v. eléri, hogy vki ne gondoljon vmire, vkire. Az iskola kivert belőle sok hagyományos szokást. Majd kiverem a fejedből azt a lányt. Ezt a rögeszmét nem sikerült kiverni a fejéből. Nincs rá hatalom, hogy azt a fejéből kiverje valaki, amit ő oda beültet. (Mikszáth Kálmán) Hiába beszélek, nem lehet kiverni a fejükből … (Kosztolányi Dezső); b) <személy, dolog> vki gondolatának más irányba terelésével akaratlanul azt eredményezi, hogy hirtelen elfelejt vmit, vkit. Látogatók jöttek, és kiverték a fejemből, amit meg akartam írni. Rád is gondoltam, de közben kiverték a fejemből. || a. (átvitt értelemben) Kiver a fejéből vkit, vmit: igyekszik elfelejteni vkit, vmit, akire, ill. amire pedig szívesen és gyakran gondol. Verd ki a fejedből ezt a gondolatot. Nem bírta kiverni a fejéből ezt a lányt. Mindig ő van eszemben. Megvallom, nem is igen törekszem rajta, hogy kiverjem fejemből. (Petőfi Sándor) Eszébe is jut egy – az ifju levente, Kit azóta sem tud kiverni eszéből. (Arany János) || b. Kiveri az álmot vki szeméből: felébreszt vkit. Az álmot akartad kiverni a szememből. (Jókai Mór)
4. <Ismert v. meghatározott ritmust> vminek az ütögetésével, oda-odaütésével jelez, kifejez, szemléltet v. utánoz. Kiveri a ritmust, a taktust, az ütemet a kezével az asztalon, a lábával a padlón. Verd ki ezt a ritmust a dobon! Kiveré a nótát a vitézek lába. (Arany János) A kezét hol összecsattogtatja, hol a mestergerendán veri ki széles tenyerével a neki tetsző taktusokat. (Gárdonyi Géza) || a. Zenedarabot, motívumot, egyes hangokat <ütőhangszeren v. billentyűs hangszeren> kezdetleges, hozzá nem értő módon eljátszik. Kiver egy dalt a zongorán; kiver egy nótát a cimbalmon. || b. <Toronyóra, nagyobb falióra kisebb időegységeket, kül. negyedórákat> több erős ütéssel mindvégig pontosan jelez, és az ütést befejezi. Ez az óra kiveri a negyedórákat.
5. <Embert, állatot> verve kiűz, kikerget vhonnan, vhova. Kiveri a gyereket az udvarra. Kiveri a kutyát a házból. Kiverik a faluból. [Anyám tyúkja.] Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobából. (Petőfi Sándor) Első nap tisztelegtem nála, s bárónénak címeztem. Ezért úgy megharagudott, hogy majd kivert a házból. (Jókai Mór) || a. (népies) <Állatot vmely lakott területen kívül eső helyre> hosszabb tartózkodásra hajt. Kiveri a marhát a mezőre. A jószágot tavasszal kiverik a legelőre. Kiverem a lovam a rétre, Magam is kimegyek melléje. (népköltés) || b. Ember(eke)t vmilyen más módon, főleg fegyveres erővel, kiűz vhonnan. Kiveri az ellenséget az országból. Lehet, hogy … reánk jön a dühös pogány, Kiver tanyánkból, s benne fészket üt. (Vörösmarty Mihály) || c. (átvitt értelemben) Vkit, vmit eltávolít, elkerget vhonnan. Kiverték a reakciót állásaiból. Kiverték hatalmi helyzetéből. Bibic, sirály, szalonka ünnepelte, Hogy szép tavasz a zord telet kiverte. (Arany László) || d. (átvitt értelemben, költői) Mostoha körülmények közé juttat, taszít. Ha kitagad, kiver az élet, Fehér tetőd felém ragyog, | … Művészet. (Juhász Gyula)
6. (átvitt értelemben) Kiver vkit vmiből: a) lármával megzavar vkit nyugalmi állapotában; felveri vmiből. Kiverték álmából. Mélézásából a közelgő halászok verték ki. (Jókai Mór); b) vkit megzavarva kizökkent vmely addigi cselekvéséből, magatartásából. Kiverték a munkájából. Nem szóltam semmit, mert senkit se szeretek a hitéből kiverni. (Móra Ferenc)
7. Kiver vmit vhova: <szél, hullámzó víz> vmely nagyobb tárgyat a partra v. a part közelébe ver. Nagy szél fújt, s kiverte a tutajukat a partra. (Jókai Mór)
8. (ritka) Kiver vmit vhova: <személy> vmely hegyes tárgyat vmely külső helyre beverve odaerősít. Kiveri a karót a fa mellé.
9. (régies) <Fémből készült tárgyat, díszítést> verve, kalapálva kifarag. Padlásig volt rakva a polcon a sok arany billikom, ezüst gyergyatartó … kiverve emberfigurákkal meg állatokkal. (Móricz Zsigmond) || a. <Érmét, ércpénzt> veréssel elkészít. A budai pénzverő az első pénzeket 1255-ben verte ki. Ők majd … a pénzt maguk verik ki. (Jókai Mór) || b. <Más tárgyat> verve (III. 1c) elkészít. Kiveri a csipkét. || c. <Vmely fegyvert, szerszámot> kalapálással élessé tesz. Kiveri a kaszát v. a kasza élét. Mán én akkor nagyon jól tudtam kaszát kiverni … (Móricz Zsigmond)
10. (ritka) Kiver vmit v. kiveri vminek az élét: kemény tárgyhoz ütve v. sok használat következtében kicsorbítja vminek az élét. Más kardot adjatok; ez csorba már! | … kivertem élét. (Jókai Mór)
11. Kiver vmit vmivel: úgy díszíti, hogy fémből készült apróbb tárgyakat ver, szegez rá. [Az akolnak] bemeszelt fala van, veres födele van, ólomszegekkel kapuja kiverve. (Mikszáth Kálmán) A kilincsre akasztva ott lógott a szíj, rézzel kiverve. (Móricz Zsigmond)
12. (átvitt értelemben) Vmi beborít, ellep vkit, vmit. Kiveri az izzadság, a veríték; kiverte az arcát a ® ragya; kiveri az állát a szakáll; kiveri a halálos ® szeplő v. kiverik a halál ® szeplői. Rozsda vert ki sarlót, ekét, kaszát. (Arany János) Nem volt már hidege, izzadság verte ki testét. (Mikszáth Kálmán) Homlokát kiverte a verejték. (Kosztolányi Dezső)
13. (átvitt értelemben, elavult) Kiveri magát vmin: kiüt(közik) vhol. Ha valaha vettem be cseppeket, most mind kiverte magát a hátamon. (Vas Gereben) Kék és liliomszín a gránitos szikla, néhol, amint a kén kiverte magát rajta, … a hasadékokban sárga … foltokkal terhelve. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. ág.
kivereget; kiverés; kiveret; kiverhető; kiverő.
