kivet
kivet tárgyas ige
1. (választékos) Kidob. Kivetett a kintornásnak az ablakon egy pénzdarabot. Ördög abba a gyűrűbe, vesd ki neki … (Gárdonyi Géza) || a. (választékos) Kiveti magát: kiugrik vhonnan. Kivetette magát az ablakon.
2. (választékos) <Embert> erőszakkal eltávolít, kitesz, kidob vhonnan. Midőn kivetének, … ő felvétete, és házában ápolt. (Vörösmarty Mihály) Hazánk már ez [Törökország] minékünk [bujdosó kurucoknak] hazánk helyett, aki kivetett bennünket magából. (Móra Ferenc)
3. (átvitt értelemben) <Dolog> önmagából v. vminek a belsejéből hirtelen lökéssel eltávolít, kilök vkit, vmit. (népies) Kiveti az ekét: <szántóföld> olyan kemény, hogy nem lehet szántani. Este Lehota mellett kivetette a víz a holttestét. (Mikszáth Kálmán) A robbanás eldöntötte a fát, s kivetette őt az üregből. (Gárdonyi Géza) Az Ur parancsolt a halnak, | ki Jónást a szárazra kivetette. (Babits Mihály) || a. (ritka, népies) Kiveti a nyelvét: kiölti a ny.-ét. Száját félrehuzta, kiveté a nyelvét. (Arany János) Majd a nyelvemet vetettem ki, hogy lépést tudjak vele tartani. (Jókai Mór) || b. (gyak. felszólító módban) (átvitt értelemben) Vmit kivet vmijéből v. (ön)magából: vmely érzéstől, gondolattól, szokástól erős akarattal megszabadítja magát v. a lelkét. Kivet vmit az eszéből, a fejéből, a lelkéből, a szívéből. Kiveti magából a hiúságot. Hanem annyit mondok: ne búsoljon kelmed; Vesse ki szivéből azt a nagy félelmet. (Arany János) Ötven felé kivetjük önmagunkból | mindazt, ami cifra és szedett-vedett lom. (Kosztolányi Dezső) || c. (rendsz. felszólító módban) (átvitt értelemben) Vkit kivet a szívéből, az eszéből: vkiről nem akar többé tudni, megvonja tőle érdeklődését, szeretetét. Vesd ki a szívedből azt a lányt! Nem méltó ő hozzád; tékozló, pazarló … Vesd ki hát eszedből, bizony rá se gondolj. (Mikszáth Kálmán)
4. Erélyes mozdulattal helyéből kimozdít, eltávolít vmit, vkit. Kivet vkit a ® nyeregből. Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben. (Gárdonyi Géza) Mikor a vőlegény jött, nem eresztették be; a vőlegény kivetette az ajtót sarkából. (Móricz Zsigmond)
5. (halászat) <Hálót, horgot> halfogásra a vízbe dob. A halászok többször is kivetették hálójukat, de csak kisebb halakat fogtak. || a. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban:> kiveti a ® hálóját vkire; kiveti a ® horgot vkire.
6. <Meghatározott mennyiségű vályogot, téglát> vet, és ezt a munkát befejezi. A téglát már kivetették a kis ház építésére.
7. (ritka) <Kalászos növény kalászt> megnöveszt. [A füvek] egy nap alatt embermagasságra nőnek, s másnap már kivetik kalászaikat. (Jókai Mór)
8. Kártyán kivet vmit: <babonás szokásként> kártyát vetve megjósolja. Kiveti kártyán a jövőjét. A kártyán ki lehetett vetni, hogy akinek ma százezer forintja van, reggelre egy fillére se legyen. (Vas Gereben)
9. (átvitt értelemben) Vmit kivet vkire: vminek a teljesítésére kötelez vkit; kiszab, kimér vkire vmit. Adót, bírságot vet ki vkire; vmilyen büntetést vet ki vkire. Vagyondézsmát vetettünk ki a gazdagokra. Egy fejedelemnek ugye, hogy potomság ily összegecskét kivetni, amit egyik zsebéből kiránthat, s az országon egy esztendőben kivehet? (Jókai Mór)
10. (régies) Kiszámít vmit. Az okos asszony a pulykák és ludak számából éppen úgy kiveti az egész vagyont, mintha az egyszeregyet visszájáról is tudná. (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. drága, ebrúdon.
kivethető; kivető.
