kivételes
kivételes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A megszokottól, szabályostól eltérő; rendkívüli. Kivételes alkalom, helyzet; kivételes eset; kivételes tehetség. A jótékonyság mindig kivételes marad. (Arany János) Filozófiai és tudományos ismereteken alapuló kivételes műveltség, a nézőpontok emelkedettsége, az analízis ereje … jellemzik az új kritikust. (Ambrus Zoltán) || a. (hivatalos) Kivételes állapot: a) szokatlan állapot; b) <tömegmegmozdulás, háború idején> olyan á., amikor a helyzetnek megfelelő különleges rendszabályokat vezetnek be. A sztrájk, az ostrom idején kivételes állapotot rendelnek el. || b. (politika) Kivételes hatalom: az államélet kormányzó, ill. végrehajtó tényezőinek, rendsz. a kormánynak, bizonyos körülmények között az alkotmányosság alapelveinek felfüggesztésével gyakorolt, kiterjesztett hatalma.
2. A megszokottnál v. a várhatónál kedvezőbb, nagyon kedvező. Kivételes bánásmódban részesül; kivételes helyzetben van vkivel szemben; kivételes helyzetet élvez. Bizony, szótartóbb ember volnék, ha helyzetem nem ily „kivételes”. (Arany János) Az élet mindenkinek Kivételes szent örömül jön. (Ady Endre)
kivételesség.
