kivéve
kivéve [e] határozói igenév (a kivesz [1] igének -ve képzős igeneve)
I. (igenévként)
1. Miközben v. miután a szóban forgó tárgyat kiveszi [1] (1). Tárcáját kivéve a zsebéből, megkínált bennünket cigarettával.
2. A szóban forgó belső helyről kivett állapotban, helyzetben. Az ingek a szekrényből kivéve az asztalon hevertek.
3. Vkit, vmit kivéve v. kivéve vkit, vmit: a többi közé nem számítva, a többitől külön véve; vkinek, vminek a kivételével. Őt kivéve mindenki eljött. Ezt az egy esetet kivéve, máskor mindig otthon találtam. Mindent tudott, kivéve ezt. Egész sorozata volt látható valami sajátszerű halmoknak, amik hasonlítanak a sütőkemencékhez … A legutolsót kivéve, valamennyi mind nyitva volt. (Jókai Mór) A virágokat és a zenét, kivéve a cigányzenét, nem szerette. (Herczeg Ferenc) Országgyűlési képviselőt az országgyűlés hozzájárulása nélkül letartóztatni … – tettenérés esetét kivéve – nem lehet. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
II. (határozószóként) A határozóban megjelölt körülmény kivételével, azt nem számítva. Mindig pontosan jár be, kivéve hétfőn. Hazánkban nem terem füge, kivéve néhány nagyon napfényes, meleg hegyoldalon. Őrzém titkaid, Kivéve most egyszer Demetriusnak | Sugtam meg éji elszökésteket. (Arany János–Shakespeare-fordítás) –1 (mellékmondattal, a főmondatban gyak. rámutató szóval) A mellékmondatban előadott eset kivételével. Kivéve (azt), hogy …; kivéve (akkor), amikor …; kivéve, ha …; kivéve (ott), ahol …; (tréfás) kivéve, amikor nem: az ellenkező esetek kivételével mindig. Nem mondott semmit, kivéve (azt), hogy várjuk meg. Mindig jó kedve van, kivéve (akkor), amikor a feje fáj. Ott leszek, kivéve, ha esik. Semmit se kérünk, azt kivéve, hogy… Ne gyülöljetek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
