kivezet
kivezet ige
1. tárgyas Bent levő, ill. zárt helyről kívül eső helyre vezet (I. 1–3). Az erdész kivezette az erdőből az eltévedt turistákat. A teremben rosszul lett, ezért kivezették az előcsarnokba. Kivezette a lovakat a kúthoz itatni. || a. tárgyas <Vmely zárt helyről> vezetve v. kísérve eltávolít vkit. Vezessék ki innen ezt a szemtelen embert! Az őrök kivezették a vádlottat a tárgyalóteremből. Meghagyom, e cinkost rögtön kivezessed. (Arany János) || b. tárgyas <Népet, közösséget addigi tartózkodási helyéről> elvezet. Mózes kivezette népét Egyiptomból. Etelközből Árpád vezette ki a hét magyar törzset. Törzsét kivezette a tavak közül, és leverte a szomszéd vidék népeit. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyas <Folyadékot, gázt, áramot> vmely kint levő helyre vezet (II. 1). A külvárosokba is kivezetik a vizet. Kivezetjük a villanyt az istállóba. || a. tárgyas <Csatornát, vezetéket, huzalt> kint, ill. kintebb levő helyre vezet. Egy csatornát vezettek ki a tóból. A telefont kivezették a tanyára.
3. tárgyatlan <Út, útvonal, vezeték> kifelé, vmely kint levő hely felé halad, vezet (III. 2). Két út vezet ki az erdőből. Ez az út vezet ki a tanyára. Itt vezet ki a csatorna.
4. tárgyas (átvitt értelemben) Vmiből kivezet: vmely nehéz helyzetből, bajból helyes irányt mutatva kisegít vkit. A népi hatalom kivezette népünket a nyomorúságból. A váratlan alkalom … tán kivezet a hínárból. (Vas Gereben)
5. tárgyas (hivatalos) <Vmely nyilvántartásból> kiiktat. Az anyakönyvből, a leltárból, a nyilvántartásból, a raktárkönyvből kivezet vmit; kivezeti a fogyatékot, a kiadott anyagot. Ezeket a tételeket ki kell vezetni.
kivezetés; kivezetett; kivezetget; kivezethető; kivezettet.
