kivilágítás
kivilágítás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A kivilágít (3, 3a) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit kivilágítanak. A város vezetősége elrendelte a főútvonalak kivilágítását.
2. Ennek eredménye: vmely helységet, utcát, teret megvilágító s bizonyos rendben elhelyezett fényforrások összessége. || a. Helységet, közutat, teret, kül. vmely ünnepélyes alkalommal a szokottnál jobban megvilágító fényforrások összessége. Gyönyörködve nézték a kivilágítást. Volt kivilágítás, hogy ég, föld ragyogott bele. (Jókai Mór)
kivilágítási.
