kivitel
kivitel [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kivisz igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit, vkit kivisznek (vhonnan, vhová).
1. Vminek, vkinek kívül eső helyre, kifelé való vivése, vitele. Az asztal kivitele a szobából; a gyerekek kivitele az udvarra.
2. (közgazdaságtan, kereskedelem) Hazai termék(ek)nek, áru(k)nak kereskedelmi úton külföldre való szállítása; export. Élelmiszer, gabona, gépek, iparcikkek kivitele; kivitelre alkalmas áruk. Az arany és ezüst kivitelére az országból még a magyar törvényhozás halálbüntetést szabott. (Jókai Mór) || a. (közgazdaságtan, kereskedelem) Az így külföldre szállított termékeknek, áruknak egy bizonyos időszakra vonatkoztatott mennyisége, összege. A múlt évi kivitel sokkal nagyobb volt a megelőzőnél. A kivitel nőtt, a behozatal viszont csökkent. || b. (közgazdaságtan, kereskedelem) Ennek értéke. Múlt évi kivitelünk több milliárd forintra rúgott.
3.* (átvitt értelemben) Vminek elvégzése, megcsinálása, megvalósítása. A feladat, az ötlet, a szándék, a terv kivitele. Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni! (Kossuth Lajos) Sok terv, sok jó gondolat: de a kivitelre nincs erő. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Vmely művészi alkotás v. ipari termék elkészítése, kidolgozása, ill. ennek módja. Elsőrendű, erős, gyatra, művészi kivitel. Milyen kivitelben kapható a táska? [A regényben] bizonyos ellentét létezik az alapgondolat s a kivitel között. (Péterfy Jenő) Nagy figyelemmel vizsgálta meg az ernyő nyelét, mintha gyönyörködnék a művészi kivitelben. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): sertéskivitel; tőkekivitel.
kivitelű.
