kivív
kivív tárgyas ige kiví
1. (régies) <Csatát, küzdelmet> végigharcol, megvív. A nép … lángok csatája közt vítta ki utolsó harcát. (Jókai Mór)
2. <Csatában> fegyverrel küzdve elér, kiharcol vmit. Ebben a szabadságharcban a nép kivívta függetlenségét, szabadságát. Ha szép szóval meg nem kapja, amit akar, Erőszakkal vívja ki a fegyveres kar. (Petőfi Sándor) || a. (ritka, költői) Párviadalban elnyer. Visszafordul ismét [Etele], Honória végett, Hogy kivíja karddal a szép feleséget. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Szívós törekvéssel, küzdelemmel elér, kiharcol vmit. Kivívta jogait. Kivívta társai megbecsülését. Kivívta magának mindenki bámulatát, szeretetét. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek. (Petőfi Sándor) Legyőztem az átkot, Kivívtam a pálmát. (Komjáthy Jenő)
Szólás(ok): ld. név.
kivívás; kivívható; kivívó; kivívott.
