klasszikus
klasszikus melléknév és főnév (régies írva: classicus is)
I. melléknév -an, -abb
1. Általában a görög-római ókorra vonatkozó, onnan eredő, azzal kapcsolatos, rá jellemző; görög-római, ókori, antik ó-görög, ill. latin. (sport) Klasszikus v. görög-római birkózás: olyan b., amelyben csak a csípőn felüli fogás van megengedve; klasszikus író; klasszikus kor, mitológia; klasszikus műveltség: az ógörög és a latin nyelv és irodalom, művészet ismeretén, hagyományain alapuló m.; klasszikus nyelvek: a) az ógörög és a latin nyelv; b) ezek és az ókor egyéb irodalmi nyelvei, mint a szanszkrit, héber. || a. Az ókori görög és latin művelődés folyamán az akkori irodalomban és művészetben létrehozott, kialakult, keletkezett. Klasszikus dráma, irodalom, művészet; klasszikus realizmus; klasszikus szobor; klasszikus verselés, versforma: ilyen eredetű időmértékes v., v. A klasszikus művészet jellemző vonásai: a tipizáló eszményítés, az abszolút szépre, tökéletességre való törekvés, a formák tisztasága és a tartalommal való összhangja, kiegyensúlyozottság, nemes arányok, nyugalom és derű. || b. Az ókori görög-római művészet, főleg szobrászat és irodalom formáira, stílusára emlékeztető. Klasszikus arcél: olyan a., amelyen a homlok és az orr egyenes, bemélyedés nélküli vonalat alkot, mint a görög szobrokon; klasszikus nyelvezet, stílus, szépség, szónoklat, tömörség, verselés. Vörösmarty … nyelve fenséges, műfaja az óda. De ez nem nyugodt, klasszikus fenség, hanem éppen a végletekig modern, lázas, türelmetlen kitörés és lázadás. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Régi, ősi, hagyományos. Minden út Rómába vezet, – azt mondja a klasszikus példaszó. (Vas Gereben)
3. (irodalomtudomány, művészettörténet) A művészeti klasszicizmus irányát követő, jellemző vonásait mutató. Klasszikus ábrázolás, irány, zene. A francia klasszikus írók. || a. (átvitt értelemben, tudományos) Vmely szellemi, gazdasági, társadalmi jelenség, irányzat, tudomány igen fejlett fokát, virágkorát létrehozó <állapot, korszak>. Vminek klasszikus korszaka: vmely szellemi, gazdasági, társadalmi jelenség, folyamat, irányzat virágkora, aranykora. Klasszikus kapitalizmus: a kapitalizmusnak a technika rohamos fejlődése és a világpiac kiszélesedése nyomán nagy lendülettel felfelé ívelő XIX. sz-i korszaka; klasszikus közgazdaságtan: a XVIII. sz. végén kifejlődő nagyipari kapitalizmus hatására kialakuló burzsoá közgazdasági elmélet, amelynek megalkotói osztálykorlátaik keretein belül még érdekeltek voltak a valóság felderítésében. Klasszikus fizika: azoknak a fizikai eredményeknek az összessége, amelyeket a XX. század fordulóján lezártnak tekintettek. A klasszikus közgazdaságtan fő képviselői: Smith, Ricardo, Petty, Turgot, Quesnay. A mai fizika a klasszikus fizika megállapításait egy átfogóbb törvényrendszer határesetének tekinti.
4. (átvitt értelemben, választékos) Mintaszerűen tökéletes; utolérhetetlen, páratlan, remek. Klasszikus (tökéletességű) alkotás. || a. (átvitt értelemben, választékos) Az általánostól, a közönségestől eltérő; nem mindennapi; rendkívüli, nagyszerű. Klasszikus szépség. || b. (átvitt értelemben, választékos) Tökéletesen találó, kétségbevonhatatlan; nagyszerű; pompás (csattanójú). Klasszikus élc, megjegyzés, példa; klasszikus bizonyíték, cáfolat. Klasszikus eset volt.
II. főnév -t, -ok, -a (főleg többes számban)
1. (tudományos, iskolai) Ókori görög v. latin remekíró, költő; auktor. A görög és latin klasszikusok. Előhoztam a klasszikusokat, citáltam az auktorokat. (Vas Gereben)
2. Vmely nemzet kiváló írója, költője; olyan, akinek művei egyetemes, örök értékűek; remekíró. Magyar, nyugati és orosz klasszikusok. A mi klasszikusaink: Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany. Ady már klasszikussá vált. [Könyvtáram] zömét a világirodalom régi és új klasszikusainak egyszerű és nem nagyon drága szövegkiadásai teszik ki. (Babits Mihály) || a. (választékos) Olyan író, tudós v. művész, akinek alkotásai, művei évszázadokon át megőrzik jelentőségüket. A marxizmus–leninizmus klasszikusai; a nyelvtudomány, a zene klasszikusai. || b. (iskolai) Iskolai klasszikusok: olyan írók, ill. műveik, akik, ill. amelyek nevelő értékük miatt az iskolai oktatás anyagába tartoznak.
3. (irodalomtudomány, művészettörténet) <Kül. a romantikusokkal v. újabb stílusok követőivel ellentétben> a művészeti klasszicizmus irányát követő író, művész, zeneszerző. A francia, a német klasszikusok; (zene) a bécsi klasszikusok: Haydn, Mozart és Beethoven. S az én sorsom? … únottan és betelten Eldobnak s hűs klasszikusokra vágynak. (Tóth Árpád)
klasszikusság.
