koalíció
koalíció főnév -t, -ja (politika)
1. Általában <két v. több szervezett csoport között> közös célok megvalósítására létrejött politikai szövetség, egyesülés. Koalícióba v. koalícióra lép; koalícióba tömörül; kilép a koalícióból; koalíciót hoz létre.
2. <Politikai pártok között> megegyezésen alapuló szövetség és együttműködés közös kormány alakítására, a kormányhatalom közös gyakorlására. Demokratikus koalíció; kormánypárti koalíció. Hazánkban a felszabadulás után az antifasiszta pártok koalíciót alkottak. Kormányképes ellenzék csak pillanatonként állott elő, s ha megtörtént, hogy egy koalíció vagy egy teljes ellenzék kormányra jutott, az nem jelentett semmi fordulatot. (Móricz Zsigmond)
3. <Két v. több hatalom között> vmely más állammal v. államcsoporttal szemben való közös fellépésre alakított politikai (s gyak. katonai) szövetség, tömb. Fasisztaellenes koalíció; a Napóleon elleni koalíció. Oktalanság azt csak képzelni is, hogy a francia kormány a Rhenus [= Rajna-vidék] megtámadásáról álmodozzék, … ami a franciák ellen egy hatalmas európai koalíciót állítna csatarendbe. (Kossuth Lajos)
4. A koalícióba lépett pártok v. államok (ritk. egyének) együttese, tömbje. A választáson a koalíció győzött. A koalíció felbomlott.
5. Vmely koalíció fennállásának időtartama, korszaka. Már a koalíció alatt kiélesedtek az ellentétek.
Szóösszetétel(ek): koalícióbomlasztó; koalícióellenes.
