koboz [2]
koboz [2] főnév -t v. kobzot, -ok v. kobzok, kobza v. koboza
1. (zene) <Csak hivatkozásokból ismert, valószínűleg> lantszerű régi magyar négy- v. öthúrú pengetős hangszer, főleg dal kíséretére. Az egyik válláról szép bársony kaftánját Lebocsátá, kezdé igazgatni kobzát. (Zrínyi Miklós) Pendítik a kobzot, zörgős dobot ütnek S táncolva dalolnak. (Gyulai Pál) Tinódy valamivel hátrább tolja a székét, és végigfuttatja az ujjait a koboz öt húrján. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ez a hangszer mint a költői tevékenység jelképe, ill. maga a költészet; lant. Oh, ha méltóbb s új kobozzal A megifjodott hazát Zönghetném. (Arany János) Erőt lanut a halk utód kobozza. (Tóth Árpád)•
A 2. sz. jelentés utolsó idézete helyesen Erőt tanul a halk utód kobozza. (Tóth Árpád)
