koca
koca főnév kocát, kocája
1. Nőstény disznó. Előhasi, szoptatós, vemhes koca; felbúg, megfial a koca; kocát miskárol. A kocától elválasztja a malacokat. A kanász … meg tudja mondani, hogy melyik … sertés, koca, hízó … mióta élvezi az életnek örömeit. (Eötvös Károly) || a. <Többször ismételve disznó, malac hívogatására haszn. szó.> Koca, ne! Koca, ne!
2. (iskolai, bizalmas, tréfás) Gyakorló tanárjelölt. || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Vmihez nem értő, kezdő, gyakorlatlan személy. Kocákkal nem játszom.
3. jelzői használat(ban) Nőstény <disznó>. Két kan és három koca malac. || a. jelzői használat(ban) (tájszó) Fiatal, anyátlan <háziállat, ritk. gyerek>. Koca bárány, borjú, csibe; koca gyerek.
Szóösszetétel(ek): 1. kocapuskás; 2. anyakoca.
kocázik.
