kocsmai
kocsmai melléknév, (régies) korcsmai
1. Kocsmához tartozó, ott található <dolog>. Kocsmai berendezés, bor, székek. Megfogta kilincsét A kocsmai ajtónak. (Petőfi Sándor) Valahol kocsmának kellett lenni a házban, mert csak a kocsmai pörköltnek van olyan hatalma, hogy mindenféle más szaggal megbirkózzék. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Kocsmában tartózkodó, a kocsma személyzetéhez tartozó <személy>. Kocsmai alkalmazott; kocsmai mulatozók, vendégek. Ijesztő nevetések hallatszottak, … mintha valamely kocsmai … rekedt örömlánynak torkából szakadnának fel. (Kuncz Aladár)
2. Kocsmában történő <tevékenység, esemény>. Kocsmai beszélgetés, duhajkodás, gyilkosság, iddogálás, kurjongatás, mulatozás, nótázás, verekedés.
3. Kocsmában szokásos, kocsmára jellemzően durva <magatartás>. Kocsmai hang, modor.
