köd
köd főnév -öt, (-e) [e]
1. A föld felszíne közelében lebegő parányi vízcseppecskéknek a látás távolságát korlátozó, a páránál sűrűbb, felhőszerű tömege. Fojtó, gomolygó, sűrű köd; londoni köd: <nagyvárosban> sűrű, a közlekedést akadályozó köd; eloszlik, felszáll, leereszkedik a köd; köd képződik; köd borul a tájra; köd szitál ¬ v. szitál a köd; köd telepszik, ül a mezőre; (nagy) köd van; köddé ® foszlik. (szójárás) Pál ® fordul köddel, ember vész döggel. A messzeségbe nyúló rónaságot | E száraz tengert halvány köd fedé. (Petőfi Sándor) Alkonyatkor ballagtál a ködben, | Mely lágy fátylával a Dunára hullt. (Juhász Gyula) Novemberi az idő, sűrű, sárgás köd borítja a vidéket. (Nagy Lajos) || a. (katonaság) Mesterséges köd: <tüzérségi gránáttal, porlasztó készülékkel stb.> a levegőben eloszlatott parányi folyadékrészecskék halmaza, amellyel rendsz. az ellenség látási viszonyait igyekeznek korlátozni. Mesterséges köd alkalmazása, fejlesztése, kihasználása, szétoszl(at)ása. || b. jelzői használat(ban) Köd alakban: olyan sajátosságokat mutatva, olyan hatást keltve, úgy viselkedve, mint a köd. A felvert por kezdett köd alakban alászállni. (Jókai Mór)
2. (ritka) A levegőben lebegő porszerű anyagoknak (pornak, koromnak stb.) a látást akadályozó tömege. Száraz köd. És amint sereg kél szürke por ködéből, Úgy kel a sohajtás a fiu szivéből. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely lelki v. természeti tényező okozta bizonytalanság, homályosság a látásban, gondolkodásban. A feledés, a jövő, a múlt köde; a mámor köde. Tinéktek adatott! … Megállapitni [= megállítani] az időnek, A mult ködébe sietőnek, Rohanó kerekét, … Örökéletűvé tenni a mát … (Arany János) A szenvedély forró köde elfogta a leány agyát. (Jókai Mór) A pap meg a tanító … messze kiemelkedik a múlt ködében. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ködbe borul: a) <szem> látása elhomályosodik. Leterűlt az erős mén | S ködbe borúlt szemeit még egyszer urához emelvén Lassú hörgés közt vonagolva bucsút veve tőle. (Vörösmarty Mihály); b) <szem, arc, kedély> elkomorul, bánatos lesz. A Ház naplójának szerkesztője… ködbe borult arccal és kedéllyel panaszkodik. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Köd borul, ereszkedik v. száll az agyára: zavart v. mámoros lesz, öntudata elhomályosodik. Iddogálás közben … rózsaszínű köd ereszkedett lassan az agyukra. (Mikszáth Kálmán) Agyamra köd ereszkedett. (Karinthy Frigyes)
Szólás(ok): köd előtte, köd utána: gyorsan, váratlanul, nyomtalanul eltávozott, eltűnt.
Szóösszetétel(ek): ködeső; ködfehér; ködfelhő; ködfoszlány; ködgomoly; ködhomály; ködjelző; ködlepel; ködleszállás; ködlovag; ködoszlop; ködréteg; ködsapka; ködsáv; ködsziréna; ködtakaró; ködtenger; ködtömeg.
