koholmány
koholmány főnév -t, -ok, -a
Koholt, kitalált, valótlan hír, hazug állítás; kitalálás, ráfogás. Aljas, közönséges, rosszindulatú, szemenszedett koholmány. A felhozott vád koholmánynak bizonyult. Ilyen koholmányt csak nem hisztek el? Aljas koholmánynak nevezi azt a hirlelést [= híresztelést]. (Mikszáth Kálmán)
