köldök
köldök főnév -öt, -e [e]
1. Az ember és az emlős állatok hasa közepén levő kis betüremlés, bemélyedés, lyuk, a köldökzsinór magzatkori kiindulásának helye. Köldökig érő vízben jártak. Tengerként árad a vér s benne az iszonyú halál köldökig gázol zörgő kaszájával. (Vörösmarty Mihály) Csikar egy szél köldököm körül. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Jenő úrban … volt valami a hindu szentből, aki … csak a tulajdon köldökét szemléli. (Ambrus Zoltán)
2. (népies) Köldökzsinór. Elvágták a köldökét.
3. (növénytan) <A magon> a mag színétől kissé eltérő színű folt, ahol a termés falával összefüggött.
4. (műszaki nyelv) Különféle szerkezetek olyan alkatrésze, amely körül vmi forog, v. amely vminek a közepe, v. amely vmit összeköt vmivel. A motolla vízszintes tengelye is köldök. Hasított fácskákból való köldököt alkalmaz a bodnár a hordófenék elkészítésénél. Mi kényszeríti a szivattyú köldökét alá s fel taszítódni? … (Jókai Mór) || a. (építészet) Keményféból való, két gerenda v. két kő összekötésére haszn. csap v. ék.
5. (mezőgazdaság) <Az eke gerendelyének végén> a földig nyúló széles, lapos vas, amelyen az eke csúszik.
Szólás(ok): ld. kutyaháj.
Szóösszetétel(ek): köldökcsonk; köldökdaganat; köldökfertőzés; köldökfolt; köldökkötés; köldökkötő; köldökpólya; köldöksérv; köldöktáj.
