köles
köles [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. A pázsitfüvek közé tartozó, bugás virágzatú, ősidők óta étkezési célokra, ill. takarmánynak termesztett gabonanövény (Panicum miliaceum). Fehér, piros köles. || a. Ezzel bevetett terület. Egy hold köles.
2. Ennek apró, gömbölyded, fényes szemtermése. Hántolatlan, hántolt köles; kölest szór a baromfinak. A búzát ez idáig a földesúr ette meg, csak a köles meg a hajdina volt a jobbágyé. (Móricz Zsigmond) A vonattetőn hasaltam keresztben, | hoztam krumplit; a zsákban köles volt már. (József Attila) || a. Ez mint étel. Kölest főz kásának.
Szóláshasonlat(ok): fizet, mint a köles: jól fizet (9), nagy haszon van belőle. Szólás(ok): (tájszó, régies) jól kelt kölese: jó kedve van.
Szóösszetétel(ek): 1. kölesfajta; kölesföld; köleshántolás; köleskenyér; kölesliszt; kölesmag; kölespogácsa; kölesszem; kölestermés; kölestermő; kölesvetés; 2. gyöngyköles; vérköles.
