kollektív
kollektív [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -an
1. Közös, társas, együttes. Kollektív biztonság: olyan b., amelyet a nemzetek közötti szerződés és megfelelő hatalmi szervezet véd; kollektív felelősség, folyamodás, földművelés, gazdálkodás, gazdaság, jegyzék, munka, tiltakozás; kollektív szerződés: a munkavállalók és a munkaadó között a szakszervezet által létrehozott szerződés, amely a munkafeltételeket szabályozza és meghatározza a béreket; kollektív szelvény, totójáték, totózás, tulajdon; kollektív útlevél: több személy együttes utazásához egyetlen, közös ú.; kollektív vezetés. Fölmerült előtte ifjúkori ábrándja a kollektíven megszervezett gyógyításról. (Hunyady Sándor)
2. Közösségi, testületi. Kollektív gondolkodás; kollektív szellem.
3. (ritka) Több dolgot magában foglaló, csoportos, gyűjteményes. Kollektív kiállítás: a) egy korszak v. művészi irány jellegzetes alkotásait felölelő k.; b) egy művész valamennyi értékes és jellemző művét bemutató k.; kollektív vásár.
II. főnév -ot, -ja v. -et, -je [ë, e] (1945 után, bizalmas) Kollektív szerződés. Fizetés kollektív szerint; a kollektívon felüli jövedelem. A kollektív biztosítja jogainkat. Van már kollektívünk.
