költ [2]
költ [2] ige -ött, -sön; -eni [e]
1. tárgyatlan <Madár> a tojásokat testével melegíti, hogy belőle a kicsinyek kikeljenek; kelt [1]. Ül a fészkén, és költ. A legtöbb madár tavasszal költ. A sír virágos, a sír hantja zöld, Lágy füvében dalos madárka költ. (Tompa Mihály)
2. tárgyas <Madár, házi szárnyas a kicsinyeit> a tojás(ok)ban teste melegével kifejleszti, hogy onnan kibújhassanak. A veréb négy fiókát költött. A kotlós tyúk kacsát is költ.
Szólás(ok): ld. gólya.
Igekötős igék: kikölt.
költet; költő; költött.
