költészet
költészet [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az irodalomnak az az ága, amely a nyelv művészi módon megformált eszközeivel, verses alakban fejezi ki a költő tudatában tükröző valóságot, a költőben támadt gondolatokat, érzéseket. A költészet múzsái. A költészet az irodalom legmagasabb foka. Költő vagyok – mit érdekelne | engem a költészet maga? | … nem lógok a mesék tején, | hörpintek valódi világot. (József Attila) Lelkem … | végleg a költészetbe menekűlt. (Szabó Lőrinc) || a. (irodalomtudomány) Ennek vmely (tárgykör, műfaj, stílus, hangulat szerint elkülönülő) ága, ill. iránya. ® Alanyi költészet; ® drámai költészet; elbeszélő v. epikus, érzelmi v. lírai, gondolati költészet; háborús, politikai, szerelmi, tájleíró költészet; ® világi költészet; a halál költészete. || b. (régies) Általában (szép)irodalom. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. (Petőfi Sándor) Ha valami, a költészet meggyőződés dolga. (Arany János) || c. Vmely nép, nemzet, társadalmi csoport v. írói közösség (iskola), ill. korszak költői alkotásainak összessége. A görög, a kínai, a magyar, a szovjet költészet; főúri, nemesi, népi költészet; deákos költészet; ® kuruc költészet; ókori, modern költészet. [Vörösmarty] szabadította föl költészetünket a klasszikai … költészet járma alól. (Gyulai Pál)
2. Egy költő verses műveinek összessége, a benne megnyilvánuló sajátos, jellemző érzés- és gondolatvilág. Arany János költészete. [Vörösmarty] költészetének diadala a nemzeti szellem és költői szabadság diadala volt. (Gyulai Pál) A két költő összehasonlításánál nem annyira költészetük, mint emberi egyéniségük a mértékadó. (Babits Mihály) || a. (irodalomtudomány) Ennek vmely tárgy(kör), műfaj, hangulat, életkor szerint elkülönülő ága, része, köre. Tompa családi költészete; Petőfi forradalmi-republikánus költészete; Vörösmarty gondolati költészete; Arany öregkori, humoros költészete; Ady szerelmi költészete.
3. (választékos) <Vmely irodalmi műben> az érzelem és képzelet gazdagságával telített líraiság, költőiség. Minden sora csupa költészet. Ez a regény tele van költészettel. A leghétköznapibb tárgyat is költészettel tudja telíteni. || a. (választékos) <Más művészeti alkotásban> gazdag érzelem- és képzeletvilág, líraiság. Chopin zenéjének költészete. Mennyi költészet van Michelangelo alkotásaiban! || b. (választékos) A valóság, a természet, az élet jelenségeiben megnyilvánuló, az érzelmeket és a képzeletet megragadó hatás, hatóerő, sajátság; varázs, igézet, szépség, báj. A hajnal, a tavasz költészete; az alkotás, a munka költészete. Lenyűgözött bennünket a táj szelíd költészete. Beszéltetek … boldog szerelemről, vidám családi körről, amikben a keresztények annyi költészetet találnak. (Jókai Mór) A bizonytalanságnak valami fájó és mégis édes költészete van. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. költészetellenes; 2. műköltészet; népköltészet; ősköltészet; pásztorköltészet; szalonköltészet; szobaköltészet.
költészeti.
