költő
költő főnév -t, -je [e]
A költészetet művelő, gondolatait, érzelmeit verses formában kifejező művész; versíró. ® Alanyi költő; ® koszorús költő; lírai költő; fiatal, nagy, tehetséges költő. Előre hát mind, aki költő A néppel tűzön-vízen át! (Petőfi Sándor) Ma, ó áldott költője a vérnek és aranynak, Fáj, hogy csendes dalos vagyok s hogy nemzetem Kemény fiai közt hirdetlek félszegen. (Tóth Árpád) A költő – ajkán csörömpöl a szó, | de ő (az adott világ | varázsainak mérnöke), | tudatos jövőbe lát. (József Attila)
Szóösszetétel(ek): 1. költőegyéniség; költőfejedelem; költőóriás; 2. népköltő; tragédiaköltő; zeneköltő.
