költség
költség [cs] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az a pénzösszeg, amelyet vmely személy v. közösség bizonyos célra költ(ött), v. amit költenie kell; kiadás. Rendkívüli, váratlan költség; kezelési, reprezentációs költség; költségbe ® ver vkit; költségbe ® veri magát; vkinek a költségén v. költségére: úgy, hogy ráhárul a szóban forgó kiadások terhe, kötelezettsége; fedezi, fizeti, viseli a költség(ek)et; sem fáradságot, sem költséget nem kímél vmiért. Saját költségén csináltatta meg a zárat. A hivatal költségére utazott el. Ábel több munkát vállalt, mint azelőtt. Több a költség most már a háznál. (Gárdonyi Géza) Kínozta az öreg … vendéglőst, hogy a ruháján esett foltokat az ő költségén tisztíttatja ki. (Krúdy Gyula) || a. (közgazdaságtan) Az a pénzben kifejezett ráfordítás, amely vmely áru előállításával, forgalomba hozatalával, fuvarozásával, ill. az ezzel foglalkozó vállalatok fenntartásával kapcsolatban felmerül. Csomagolási, gyártási, szállítási, termelési költség. || b. (jogtudomány) Vmely perrel kapcs. kiadások összessége. A költségekben elmarasztal vkit.
2. (ritka) Olyan dolog, személy, amelyre, akire sokat kell költeni; anyagi teher. Nem érték a leány, … inkább költség. (Mikszáth Kálmán)
3. (népies) Vkinek vmely célra rendelkezésére álló pénz(összeg); költőpénz. Elfogyott a költsége; nincs költsége; költséggel ellát vkit. Szegény ember vagyok, nem igen futja a költség. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. költségelőirányzat; költségelőleg; költségfelszámítás; költségjavaslat; költségkivetés; költségmegtakarítás; költségmegtérítés; költségterv; költségtétel; költségtöbblet; költségviselés; 2. államköltség; bélyegköltség; fuvarköltség; közköltség; önköltség; összköltség; perköltség; útiköltség; vonatköltség.
