kölyök
kölyök főnév kölyköt v. (kölyket) [e], kölyke [e], (népies) kölök kölköt, kölke
1. A ragadozó emlősök, főleg pedig kutya, macska kicsinye. A kutya, az oroszlán kölykei; kölyköt ® hány; kölyköt szül, vet. Félti kölykét. Mindent ront s megemészt, mint heves Afrika | Búsult tigrise, amidőn Ordít kölykeiért. (Berzsenyi Dániel) Réti farkas fészke volt éppen alatta, Benne két kis kölyke rítt az isten-adta. (Arany János) Az idén hat kölyke született Császárnak. A hat kölyök mind másféle volt. (Nagy Lajos) || a. jelzői használat(ban) Teljesen még ki nem fejlődött, fiatal <ragadozó emlős>. Kölyök fenevad.
2. (tájszó, bizalmas) Gyermek (főleg fiú). A kölykök kint hancúroztak a kertben. Nálunk odahaza az volt a felfogás, hogy az a kölyöktől a legnagyobb szemtelenség, ha beteg. (Móricz Zsigmond) A kis kölyök, ki voltam, ma is él | s a felnőttet a bánat fojtogatja. (József Attila) || a. (gyak. durva, rosszalló) <Felháborodásban, bosszúságban emlegetésként, ill. megnevezésként:> gyerek (rendsz. fiú). Haszontalan kölyök! Milyen komisz kölykök! Tanítsa tisztességre a kölykét! Mások kölykére is neki kell vigyáznia. Eb a hite kölykei! (Arany János) Ördög látta kölyke! (Jókai Mór)
3. (bizalmas, túlzó) Fiatal legény, gyerekember. Kölykök még, de megfogják a dolog végét. Kölyök vagy hozzám képest. A kamasz Feri kölyök … két farkast ütött le. (Eötvös Károly) Huszonnégyéves az egész kölök. És csinos fiú. (Karinthy Frigyes) || a. (túlzó, rosszalló) <Megvetőleg megnevezett> haragot, bosszúságot keltő, okozó fiatalabb személy. Ezekkel a kölykökkel akarják a munkát elvégeztetni? Ne kölyköket küldjenek ide! Itt a jus, kölök; ne mondd hogy ki nem adtam! (Arany János) Az az érzés fogta el, hogy egy ökölcsapással le kell ütni a hitvány kölyköt. (Nagy Lajos)
4. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Gyermekre, fiatal emberre, ifjúra jellemző. Kölyök fejjel; kölyök szerelem. Még kölyök koromban meg akartak egy felső vármegyében tenni [táblabírónak]. (Vörösmarty Mihály) A koronát még kölyök korában Nyomintották a fejére néki. (Petőfi Sándor)
5. jelzői használat(ban) (ritka, bizalmas, tréfás) <Kor, idő> fiatal, korai. Még kölyök az idő.
Szóösszetétel(ek): 1. kölyökagár; kölyökidő; 2. farkaskölyök; kutyakölyök; oroszlánkölyök; tigriskölyök.
kölykös; kölyökség.
