kombináció
kombináció főnév -t, -ja (régies írva: combinatio is)
1. (mennyiségtan) Az az eljárás, amelynek során adott elemekből, számokból csoportokat alkotunk úgy, hogy közülük bizonyos számút kiválasztva, ezeket bármilyen sorrendben egymás mellé helyezzük. Ismétléses, ismétlés nélküli kombináció; kéttagú, háromtagú kombináció. || a. (mennyiségtan) Ennek eredményeképpen létrejött csoport, elrendezés.
2. Az a cselekvés, eljárás, művelet, melynek során két v. több tárgyból, dologból, elemből összeállítunk, egybeszerkesztünk vmit; kombinálás. A bőr és vászon kombinációja új lehetőséget teremt a ruházati iparban. || a. Ennek eredményeképpen létrejött egység, készítmény, alkotás. Színek kombinációja. Ruhája selyem és bársony kombinációja.
3. A lehetőségeknek, eshetőségeknek sokoldalú, gondos számításba vétele s az ennek alapján következetesen végrehajtott cselekvések sorozata. Kombináció a sakkban. Nincs érzéke a kombinációhoz. Fél óra múlva a kombináció sikerrel járt, Caesar [sakk-]királya körül egyre szűkült a gyűrű. (Karinthy Frigyes) || a. Lehetőségek összevetéséből, mérlegeléséből adódó terv, elképzelés, feltevés. Kombinációba vesz vmit: elképzelése során számításba vesz vmit. Új kombinációk merültek fel a kormány összetételére. Ez a kombináció megbukott. Megkísértünk más combinatiókat is, … szégyen volna, ha független állást nem tudnánk itt számodra biztosítani. (Csengery Antal) || b. (sport, elavulóban) Összjáték (1). A csatársor szép kombinációja gólt eredményezett.
kombinációjú; kombinációs.
