kombinál
kombinál ige -t, -jon
1. tárgyas (mennyiségtan) Vmit kombinál: bizonyos számú adott elemből kombinációval (1) csoportokat alkot. Kombináljuk ezt a négy elemet. || a. tárgyatlan (mennyiségtan) Ezt a műveletet végzi.
2. tárgyas Kombinál vmit vmivel: dolgot, tárgyat, elemet egy másik, eltérő jellegű dologgal, tárggyal, elemmel tervszerűen egységgé, egésszé kapcsol, illeszt. Pirosat kékkel kombinál; bőrt posztóval kombinál.
3. tárgyas (választékos) Vmiből kombinál vmit: bizonyos jelekből, feltevésekből következtet vmire. Szavaiból azt v. úgy kombinálom, hogy … A vallomás után egyetlen szó is fölösleges kommentárnak. Kombinálni meg pláne nevetséges. (Mikszáth Kálmán)
4. tárgyas (sajtónyelvi) Vkit kombinál vhová, vmire: vmely hely, ill. alkalmazás szempontjából számításba, kombinációba vesz. Erre az állásra őt kombinálták.
5. (játék is) Vmely szándék megvalósítására, vmely cselekvés sikeres végrehajtására számításba veszi a körülmények elképzelhető alakulásait, az eshetőségek változatait. Jól, rosszul kombinál; ravaszul, ügyesen kombinál. Sakkban kitűnően kombinál. Az ellenfél ereje szerint kombinál.
6. tárgyatlan (sport, elavulóban) <Labdajátékban csapat v. a csapat vmely része> vmilyen módú összjátékot alakít ki, támadásait vmilyen összjátékkal építi fel. A bal szárny kitűnően kombinált.
Igekötős igék: belekombinál; kikombinál; összekombinál.
kombinálás; kombinálgat; kombináló; kombinálható; kombináltat.
