kömény
kömény főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (növénytan) Az ernyősök családjába tartozó, gyak. vadon is tenyésző, jellegzetes illatú növény, amelyet likőrgyártásra, a gyógyászatban pedig ízesítésre is használnak (Carum carvi).
2. Köménymag. Köményt tesz a kenyérbe, levesbe.
3. (bizalmas) Köménymaggal ízesített likőr. Két pohárka köményt ivott.
Szóösszetétel(ek): köményleves; köményolaj; köménypálinka; köményvíz.
köményes.
