komoly
komoly melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki természeténél, érettségénél fogva felelőssége tudatában megfontoltan viselkedik. Komoly férfi, nő. Komoly férfiak ültek a tanácsban. Ez a gyerek korához képest túlságosan komoly. A földeken néhány komoly paraszt | hazafelé indul hallgatag. (József Attila)
2. <Időlegesen, adott alkalommal> vidámságra nem hajló, elgondolkodó hangulatban levő, töprengő. Hirtelen komollyá vált. Komoly maradt egész idő alatt. Szóláshasonlat(ok): komoly, mint a ® vakbélgyulladás. Jónás ábrándozóvá és komollyá vált. (Eötvös József)
3. Komoly (1–2) személyre jellemző, rá valló, hozzá illő <magatartás, megnyilatkozás, külső>. Komoly arc, öltözet, viselkedés; komoly beszélgetés, vita. Magyar vagyok. Természetem komoly, | Mint hegedűink első hangjai. (Petőfi Sándor) Meghalt komoly, büszke fővel. (Ady Endre) Csak néztem rá, komolyan és mozdulatlanul. (Kaffka Margit) || a. Nem tréfás. Beszéljünk most már komoly dolgokról is. Komolyan mondod? || b. Komoly szándéka(i) van(nak): a) eltökélte magát vmire; b) feleségül akarja venni azt a nőt, akinek udvarol. A hercegnő tudatta szép védencével, hogy a hercegnek komoly szándékai vannak iránta. (Jókai Mór) || c. Az igazságnak, a tényeknek, a valóságnak megfelelő, azt kifejező, a való helyzetet számba vevő, mérlegelő, igaz, őszinte <megnyilatkozás>. Komolyan nem akartam: valóban, igazán nem a. Ez komoly, amit mondasz? Ez komolyan így van? Nem kell szavait komolyan venni. (szójárás, tréfás) A szíves ® marasztalást nem kell v. ne tessék komolyak venni. Mi gyerekek komolyan vettük az édesapám szavát. (Móricz Zsigmond) || d. Komolyan?: <önálló használatban, csodálkozás kifejezésére v. semmitmondó, henye kérdésként:> igazán?, valóban?, csakugyan? [Megint ő nyerte meg az első díjat.] – Komolyan?
4. Vmely téren jól felkészült, alapos tudású és ezért megbízható <személy>. Nagy tudású, komoly szakember. Komoly tudós. || a. Olyan <szellemi, művészi alkotás, tevékenység, gondolat>, amelynek nagy (művészi v. tudományos) értéke van; elmélyült, alapos, nagy felkészültségre valló; alapos képzettséget, tudást igénylő. Komoly könyv, munka, terv. || b. Olyan <szellemi, főleg zenei alkotás, műfaj>, amelynek nem v. nemcsak szórakoztatás a célja, hanem igényes voltánál fogva a hozzáértők számára maradandó művészi élményt is nyújt. Komoly műfaj, zene. Csupa könnyű darabot játszottak, nem volt egyetlen komoly szám sem. || c. Az élet lényeges kérdéseire vonatkozó. Nem lehet vele komoly dolgokról beszélni. || d. Komolyan vesz vmit: a) nem tekinti tréfának. Csak viccből mondtam neki, de ő komolyan vette. b) jelentős, fontos dolognak tartja. Komolyan veszi a megbízatását.
5. Olyan <megnyilatkozás, jelenség, állapot>, amelynek veszélyes következményei lehetnek; súlyos, veszélyes. Komoly betegség, fenyegetés. A helyzet nagyon komoly. Az ügy komolyra fordult.
6.* <Fizikai nagyság, jelentőség, érték(esség) v. általában vmely kiemelkedő tulajdonság fokozására, pongyola használatban.> Igen nagy(mértékű); nagy jelentőségű, lényeges, fontos; igen jó, kiváló, nagyszerű; igen szép, gyönyörű; értékes. Komoly havazás, hideg, vihar; komoly kereset, összeg; komoly akadály, ellentét, eredmény, hatás, javulás, ok; komoly bor, gép, kocsi. Komoly képei vannak.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. főnév -at (rendsz. egyes számban) Komoly dolog, állapot, megnyilatkozás. Mondj vmi komolyat is.
komolyodik.
