kompót
kompót főnév -ot, -ja
1. Bő, cukros, fűszeres lében főtt, rögtöni elfogyasztásra való gyümölcs. Vacsora után a gyerekek kompótot kapnak. Siessen ön azzal a kompóttal, nem szükség minden szem cseresznyéről külön lerágni a magot. (Jókai Mór) Hármat-négyet kiválogat a javából, s abból holnap azért is kompótot tesz az asztalra … (Gelléri Andor Endre)
2. (bizalmas) Befőtt (II). Kompótot tesz el. A hús mellé kompótot ad.
Szóösszetétel(ek): almakompót.
kompótos.
