kompozíció
kompozíció főnév -t, -ja (régies írva: compositio is)
Általában részekből, különféle elemekből összeállított egész, egység; összetétel, szerkezet.
1. (irodalomtudomány, művészettörténet) Vmely mű felépítése, az egyes részek kölcsönös viszonya; a műalkotás tartalmi és formai elemeit arányos, rendezett egységbe fogó szerkezet. Regényéből hiányzik a kompozíció. A szobor kompozíciója aránytalan. Az álom motívumát … művészileg dolgozta be drámája … szövetébe. Ez … példája annak, mily … finom érzékű Sophocles compositiója. (Péterfy Jenő) A komédia anyaga sovány; a kompozíció fáradtságra valló. (Ambrus Zoltán)
2. (művészettörténet) Ilyen szerkezetű, rendsz. több alakot ábrázoló műalkotás. Egy hatalmas kompozícióval szerepel a kiállításon. || a. (művészettörténet) Nem határozott témájú, díszítő v. kísérleti jellegű kép, szobor.
3. (zene) Zenei alkotás, zenemű, szerzemény. Új kompozícióját mutatta be zenekarral.
4. (vegyi ipar) Különféle illatú alapanyagok elegyítésével készült új illatszer. || a. (vegyi ipar) Különféle ízű és illatú alapanyagok elegyítésével nyert anyag, amelyet az élelmiszeriparban szeszes italok, kül. likőrök készítésében ízesítésre, illatosításra használnak.
5. (fémipar) Ón és ólom összetételéből álló fém, amelyet a csapágyak bélésének kiöntéséhez használnak.
kompozíciójú; kompozíciós.
