kőműves
kőműves főnév, (népies, régies) kőmíves
Az a szakképzett iparos v. munkás, aki az építkezésnél az alapozást, a falazást, ill. a fal burkolását, vakolását végzi. A kőműves falat rak v. felhúzza a falat; beáll, elszegődik kőművesnek. Tizönkét kőmíves összetanakodék [= összebeszélt], | Magos Déva várát hogy fölépítenék. (népköltés) [Jókai] Balatonfüreden villát építtet, s örökké jön-megy azon a vonalon, mint az órainga, a kőművesek munkáját nézegetni. (Mikszáth Kálmán) A kőmívesek nem dógoznak olyan soká, mint a parasztok. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. kőművesinas; kőműveskalapács; kőműveskanál; kőműveslegény; kőművesmester; kőművesmesterség; kőművesplajbász; kőművessegéd; kőművesszerszám; 2. szabadkőműves.
kőművesi.
