koncentráció
koncentráció [ë] főnév -t, -ja
1.* (választékos) Általában összpontosítás v. összpontosulás; összegyűjtés; tömörítés, egyesítés. || a. (közgazdaságtan) A termelés koncentrációja: a tőkés termelésnek egyre nagyobb üzemekbe való összpontosítása; a tőke koncentrációja: a tőke felhalmozódása a tőkések kezében oly módon, hogy a nagyobb tőkék gyorsabban nőnek, s ugyanakkor az egész tőke egyre kevesebb tőkés kezében összpontosul. A tőke koncentrációja folytán néhányan mérhetetlenül meggazdagodnak, a másik oldalon viszont egyre nagyobb lesz a nyomor. A termelés koncentrációja a monopóliumokhoz vezet.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (lélektan) A figyelemnek, gondolatoknak egy tárgyra való irányítása, összpontosítása. A figyelem koncentrációja. Szellemi munkában fontos a koncentráció.
3. (iskolai) A tananyag különféle részleteinek egy központi tárgyhoz való kapcsolása, köréje való csoportosítása. Tantervi koncentráció. A koncentráció az eredményes oktatás egyik feltétele.
4. (vegyi ipar) <Oldatban:> sűrítés, ill. a sűrített oldat töménységének mértéke.
5.* (katonaság) Fegyveres erők összevonása; összpontosítás. Nagy tüzérségi koncentráció. A páncélosok nagyméretű koncentrációját valósították meg.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): tőkekoncentráció.
koncentrációjú.
