konda
konda főnév kondát, kondája (tájszó, elavulóban)
1. Együvé terelt, együtt őrzött disznókból álló csoport; csürhe. Kihajtották a kondát. Palkó [őrizte] valahol a Tiszaháton a falu kondáját. (Móricz Zsigmond) || a. Egy tulajdonos együtt őrzött disznainak csoportja, mely rendsz. tavasztól őszig kinn tanyázik a legelőn. || b. <A csürhével (1b) ellentétben> nem malacokból, hanem kifejlett disznókból álló, együtt őrzött csoport.
2. jelzői használat(ban) Disznóból annyi, amennyi kitesz egy kondát. Egy konda vaddisznó meg-megkísérti áttörni az iszapfolyamon. (Jókai Mór)
