kondás
kondás főnév -t, -ok, -a (tájszó)
A kondát őrző pásztor; kanász. Számadó kondás; a kondás tülke; a szövetkezet kondása. A kondás reggelenként kihajtja és esténként hazatereli a kondát. Szóláshasonlat(ok): válogat, mint kondás a ® pergőben. Le akartam csak kenyerezni a nótáros [= nótárius] urat, hogy … majd beszerezzen Bakternek vagy kondásnak falujába. (Petőfi Sándor) Mint fekete bundás, Begyűrt süvegű öreg kondás, Hallgatva ballag a lemondás. (Tóth Árpád) Szegényebb volt … az egész falunál, a kondásnál szegényebb. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): kondásbocskor; kondásbojtár; kondásbot; kondásélet; kondáskürt; kondástülök.
kondáskodik.
