könnyebbség
könnyebbség [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (ritka) Vminek v. (ritka) vkinek könnyebb volta. A feladat, a teher könnyebbsége. A kisebb termetű ökölvívó könnyebbségének hátrányát kiegyenlítette fürgesége.
2. (átvitt értelemben) A megelőzőhöz képest könnyebben elviselhető, kevesebb bajjal, gonddal, kényelmetlenséggel, nehézséggel járó helyzet, állapot. A megjavult közlekedés, az új munkamódszer nagy könnyebbség a dolgozók számára. Mihelyt egy kis könnyebbségem lesz, fölkereslek. Az angol sereg … úgy el volt foglalva …, hogy senki sem pihenhetett három nap … Harmadnap annyi könnyebbségük volt, hogy fele az őrcsapatoknak talpon maradt; azalatt, míg a másik fele lefeküdt. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Nehéz, fájdalmas, kellemetlen testi v. lelki állapotban, szenvedésben bekövetkezett enyhülés. Könnyebbség volt számára, hogy alaposan kisírhatta magát. A beteg egy kis könnyebbséget érez. Az is … könnyebbség, hogyha azt a fejfát meg-megszólítgatja. (Mikszáth Kálmán)
