könnyedén
könnyedén [e] határozószó
1. A testi v. szellemi erőfeszítésnek, erőlködésnek legcsekélyebb jele nélkül. Könnyedén meghajtja magát; könnyedén mozog. Az atléta könnyedén átugrotta a magasságot. Könnyedén megír két tárcát egy nap. A biliárdasztal felett dákójára támaszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált. (Krúdy Gyula) || a. Könnyedén társalog: feszélyezettség, keresettség nélkül t.
2. Alig érintve, kis erővel, nyomás nélkül (érintve). Könnyedén meglegyintette, megsimogatta. Kezét könnyedén végighúzta a selymen. Lábát könnyedén ráhelyezte a zsámolyra.
3. Nagyon kis fokban, mértékben, alig észrevehetően. Könnyedén elpirul, elmosolyodik.
4. Nem csinálva nagy dolgot belőle; természetes könnyedséggel; kissé felületesen; könnyen. Könnyedén szórja a pénzt. Könnyedén veszi a dolgot. Biztos a modora | … könnyedén old meg | dolgokat. (Szabó Lőrinc)
5. Könnyedén van öltözve: <főleg nő> az időhöz v. alkalomhoz képest könnyű ruhában van.
