könnyít
könnyít ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Könnyít vmin (vmennyit): vmely terhet (bizonyos mértékben) könnyebbé tesz. Könnyít a hátizsákján. Könnyített egy kicsit a terhén.
2. tárgyatlan és tárgyas Könnyít vmin (vmennyit) v. (ritka) könnyít vmit: vmely állapotot, helyzetet (vmennyivel) könnyebbé, elviselhetőbbé tesz. Könnyít vkinek a gondjain, szenvedésein. Az adóelengedés könnyített vmit az árvízkárosultak helyzetén. Valamennyire könnyíti helyzetét, hogy … És már a kitűzött három év letelvén, Nem könnyíte semmit a leány küzdelmén. (Arany János) || a. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Könnyít vkin, vmin (vmennyit): vkinek, vminek a helyzetét, állapotát (vmennyivel) könnyebbé, elviselhetőbbé teszi; segít rajta. Fölösleges adatok elhagyásával sokat könnyített a diákjain. Az orvosság könnyített egy kicsit a betegen. Fejfájás kínozta órákig, míg az ideges gyomor hányás által nem könnyített magán. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan és tárgyas Könnyít vmin (vmennyit) v. könnyít vmit: csökkenti (vmennyire) azokat az erőfeszítéseket, melyek vmely tevékenységhez, eljáráshoz szükségesek. A társas gazdálkodással együttjáró gépesítés nagymértékben könnyíti a földműves munkáját.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben) Könnyít magán v. a lelkén, a szívén, a lelkiismeretén stb.: elmondja, ami lelkét, szívét, lelkiismeretét nyomja, s ettől vmennyire megkönnyebbül. Hadd könnyítsenek a lelkükön, ki-ki a saját ízlése szerint … (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: megkönnyít.
könnyített; könnyítget; könnyíthető; könnyítő; könnyíttet.
